A 2016. év számomra talán a legmeghatóbb rendezvénye volt advent első vasárnapján az újszülöttek és a 90 éven felüli lakosaink köszöntése. A kisbabákban mindig ott van egy új élet reménysége, az általuk hordozott boldogság mindig új energiát, új lendületet ad a felnőtteknek. Ezt minden alkalommal megéljük, amikor egy kisbabát tartunk a karjainkban, még akkor is, ha ez nem fogalmazódik meg bennünk, nem ölt szavakat, csak érzés marad. De ez a vasárnapi ünnep ettől még nagyobb lelki töltést hordozott számomra: a 95 éves Borbély Gyula bácsi elmondta az ünneplő közönségnek azt a verset, amelyet ő, mint tizenéves kis gyermek szavalt 1929-ben a gátéri Szent-Anna templom szentelési ünnepségén. Felállva, hangosan, hibátlanul. Úgy láttam, nem csak én küszködtem a könnyeimmel. Ez a versmondás olyan élmény volt számunkra, amely egyben a múlttal és a jövővel szembeni kötelességtudatot, helytállásra buzdítást is erősítette bennünk. Isten éltesse, Gyula bácsi!
Köszönettel: Jánosiné Gyermán Erzsébet
A köszöntők után ajándékkal kedveskedtünk a 2016-ban született Gellér Natasa, Majoros Melánia, Kiss-Lőrincz Kolos, Vincze Martin, Mészáros Zénó, Tantucz Nolen, Fekete Antal, Karsai Ádám és Juhász Nimród babáknak és szüleiknek, valamint a 90 éven felülieknek: Borbély Gyula bácsinak, aki személyesen vett részt, Gémes Istvánné Piroska nénit és Halál Györgyné Erzsike nénit családtagjaik képviselték. Az ünnepség után közösen gyújtottuk meg községünk adventi koszorúján az első gyertyát.
(Forrás: Falulap 2016. dec.1-i szám)
